Nem a módszer a lényeg, hanem az ember.

A vezető.

Mert egy csapat csak akkor működik igazán jól, ha az élén álló ember nemcsak irányít, hanem jelen van. Tudatosan. Figyelemmel.
Ha nemcsak dönt, hanem kapcsolódik is – önmagához, a munkatársaihoz, a saját belső iránytűjéhez.

És ott van az, aki otthon tartja össze a dolgokat. Az anya.

Aki dolgozik, gondoskodik, szervez, figyel és közben néha már azt sem tudja, hova tűnt el saját maga ebből az egészből.
Aki szeretne néha csak megállni. Lélegezni. Újra kapcsolódni önmagához és nemcsak túlélni, hanem valóban jelen lenni a saját életében.

Vagy ott van a kamasz.

Aki keresi a helyét a világban, a kortársai között és legfőképp önmagában.
Aki látszólag jól van, de belül tele van kérdésekkel. Vagy épp túl hangos, túl fáradt, túl zárkózott, mert már nem gyerek, de még nem felnőtt.

És néha ott vagyunk mi, felnőttek és csak azt érezzük: valami nem kerek.

Látszólag megvan minden, ami "kell", de valami mégsem stimmel.
Nem biztos, hogy meg tudjuk mondani, mi hiányzik, de egyre nehezebb elhallgattatni azt a halk belső hangot, ami változást kér tőlünk.
Csak épp még azt nem látjuk, merre induljunk el.

Ha most épp válaszokat keresel, irányt, megértést vagy csak egy kis belső csendet, hogy végre tisztábban lásd magad körül a dolgokat –
itt jó helyen jársz.

Én abban segítek, hogy ne egyedül kelljen végigmenni ezen az úton.
Hogy legyen valaki, aki figyel, kérdez, támogat és ott van veled, amíg visszatalálsz önmagadhoz.